A Cédrus 93 Kft. története
Üdvözlöm!
Kulcsár Bálint vagyok, a Cédrus 93 kft. tulajdonosa.
Ebben a bejegyzésben ismertetem, hogy a Cédrus mégis hogyan jött létre, valamint milyen kihívásat sikerült átlépnünk, hogy ott tartsunk, ahol ma.
1989 végén besétált erre a telepre, a Hungária krt. 193-ra egy ember, akit úgy hívtak, hogy Kulcsár Tibor; ő volt az Édesapám. Anyagbeszerzőként kezdett el dolgozni a Globál Építőipari Kisszövetkezetnél. Ez egy kivitelező kisszövetkezet volt.
1992-ben a szakemberek úgy építtettek meg egy kéményt a belvárosban, hogy szén-monoxid mérgezésben meghalt valaki. Emiatt olyan pert kaptak, hogy a kisszövetkezet csődbe ment. Apunak így megszűnt a munkahelye, de meglátta a lehetőséget az akkori telepben. Mivel ez egy kivitelező cég volt, ezért volt az udvaron némi építési fa, sóder, egy kevés mész, na meg cement.
Több se kellett, Apu kitalálta, hogy itt tüzép lesz. Persze nem volt ez ennyire egyszerű. A háttérben mindig áll egy nő, jelen esetben Édesanyám volt az, aki rávette erre. Apu a halála előtt nem sokkal nővéremnek azt mesélte, hogy nem vágott volna bele, ha a Gabi nem támogatja és unszolja.
Ezért hát összefogott a Sterev Dimiterrel és az O. Nagy Imrével. Két ismerős az üzleti világból.
Induláskor Apu minden pénzt összeszedve és a mamáéktól kölcsönkérve 600 000 forinttal szállt be, Dimiter 2 millióval, Imre pedig kb 4 millió forint értékű árut hozott.
1993-ban így indult a CÉDRUS 93 Kft.
Alig kettő év telt el, és kiderült, hogy Sterev Dimiternek más elképzelései voltak, ezért ki akart szállni a cégből; így 1995-ben mindenüket megint összerakták ismét, és kivásárolták Dimitert. Ebben az évben csatlakozott bátyám, Ákos is a céghez. Én ekkor 5 éves voltam, és már építkeztem a sóderkupacokban nyáron a telepen. 1995 után elkezdtek gyűjteni, és sikerült vásárolni targoncákat; minden évben bővítették egy-egy termékcsoporttal az árukészletet. 1.Nagy Imre a harmadik üzlettárs pedig a magyarországi első bank botrány főszereplője lett közben. Ez hasznos volt Apu és Anyu számára, mert meg tudtak állapodni, és kivásárolták őt is 1998-ban.
Aztán megint eltelt 3 év és hitelből sikerült megvásárolni a telek 2/3-át. A kilencvenes évek csúcsra szökő bűnözési hulláma azonban nem kerülte el a Cédrust sem. Rengeteg betörés, anyaglopás, éjszakai elektromos kábel lopás történt, és sajnos nagyon sok kintlévőség, ami sose lett behajtva.
Viszont ennek az időszaknak a legteteje az volt, hogy magyar maffia néhány tagja megjelent Apu irodájában, hogy védelmi pénzt kellene fizetnie, hogy nehogy baja essen a cégnek. Apu ezt sok alkalommal visszautasította. Ezután egyik éjszaka leütötték az éjjeliőrt és ellopták a targoncákat. A nagy szerencse az volt csupán, hogy megzavarták őket és a tréleres végül a Hungária krt. úttestjén hagyta a gépeket. Olyan is volt, hogy az éjjeliőr ütött le betörőket a nála lévő fegyverrel, és Apu került bajba, mert nem volt engedély a fegyverre. Szóval a kilencvenes évek nem a legvidámabban teltek, és jó erre emlékezni, hisz ma olyan természetesnek vesszük, hogy ilyenek már nincsenek.
Aztán megint teltek az évek, és sikerült hitelből venni új targoncákat és bobcatet, amik már korszerűbbek voltak, és nem álltak meg folyamatosan. Én 2005-ben 15 évesen töltöttem itt az első nyaramat, mint targoncás és árukiadó. Onnantól kezdve minden nyáron itt voltam és majdnem minden szombaton is egész évben, középiskola és egyetem mellett is.
A 2008-2010-es válság nagyon megtépázta a céget. 2008-ig 2 éjjeli őr, 3 árukiadó, 2 irodai munkatárs, Ákos, Apu és Anyu, tehát összesen 10 ember dolgozott itt. Viszont tartaléka nem volt a cégnek, így a lefeleződött a létszám. Hozták be a saját pénzüket a vállakozásba, és mint a viharban az utolsó megmaradt megtépázott hajó kerültek ki.
A válság alatt az összes konkurencia tönkrement, aki beljebb volt a városban, mint Cédrus; így megmaradtunk az utolsó hagyományos tüzépként a legközelebb a belvároshoz. Mivel a tüzépeket nem szeretik lakóövezetek közelében, ezért új tüzépekre meg nem is adnak ki engedélyt már ennyire közel a belvároshoz, így valóban különleges lett a telepünk.
Mi szolgáljuk ki az V.-VI.-VII.-VIII. és a XIII. kerület felújításainak javát.
2010 után Apu már nem volt nagyon aktív a munkában, akkor 63 éves volt, és nyugdíjba ment. Amennyiben választani kellett a reggel 5 órai felkelés és munka vagy termálvíz között, akkor egyértelmű volt a döntés, de azért megmaradt a cégben mint a „sz*ros ügyek ügyosztálya”, ami néha rengeteg feladat volt.
Én 2012-ben végeztem az egyetemen, és már 2010-ben saját vállalkozást indítottam, de szombatonként ugyanúgy itt voltam mert szerettem ezt a helyet, hisz itt nőttem fel és a kapcsolatok a vevőkkel is mindig előrébb vitték a saját vállalkozásomat is.
2016-ban 21 év után Ákos bátyám is abbahagyta itt a munkát. A Fundamenta elragadta, és annyira jó benne, hogy évek óta folyamatosan első helyezést kap a 2000 értékesítő között. Nagyon büszkék vagyunk rá, de persze azért, ha erre jár mi melós ruhában csak „öltönyös k*cs*gnek” hívjuk már messziről.
Aztán eljött a 2018. 2018-ban év elején elkezdett Apu arról beszélni, hogy el kellene ezt adni, úgy se akarja ezt senki tovább vinni… „Te is fiam meg Ákos is csak a sajátotokat csináljátok.” Aztán valamikor 2018 márciusában átmentem hozzá, és tartottunk egy olyan rendes apa-fia ivászatot, ami arról szólt, hogy cukkolt, hogy én úgy se tudnék felkelni olyan korán, hogy ezt csináljam, és el kellene adni, és akkor messzebb fog menni nyaralgatni Gabival, nem csak a termálfürdőkben.
Nekem ez elképzelhetetlen volt, hogy a Cédrust amiről az egész gyerekkorom szólt — és aztán részben a felnőtt is — odaadjunk másnak. Egy élet munkája van benne és én akkor azt gondoltam, hogy inkább feláldozom a saját vállalkozásom, de ezt nem hagyhatom.
Akkor ott azt mondtam neki, hogy tudod mit: Május elseje a munka ünnepe és akkor ott kezdek! Természetesen, mint kiderült az első munkanapomon, egyáltalán nem gondolta komolyan, hogy eladja, csak valamivel rá akart venni, hogy vigyem ezt tovább, és sikerült is…
Megbeszéltük, hogy körbevisz a beszállító partnereknél, és mindent elmond, amit ő csinált a cégben. Sajnos erre összesen 13 nap volt, mert május 14.én meghalt szívrohamban. A cég megnyitása után pár évvel magas vérnyomása lett, ami évről évre rosszabb lett. A fent leírt sok céges nehézség után gyerekkoromban többször is elvitte a mentő, emiatt szóval jogosan mondhatom azt, hogy életéből nagyon sok évet adott, hogy mi ma csinálhassuk ezt a vállalkozást.
Amint elterjed a híre, hogy „a Tibi meghalt”, 2 nagy építőanyag kereskedő lánc is megkeresett minket, hogy akkor ők tennének egy hatalmas ajánlatot a cégre, hiszen ez az utolsó hagyományos tüzép, ami a belvároshoz a legközelebb van. A válaszom természetesen az volt, hogy ne is mondjanak összeget, hiszen semmi se biztos az életben, de az, hogy én ezt el nem adom az igen!!! A hagyatéki eljárás soha nem látott normális körülmények között zajlott megegyezéssel, ahol meg tudtunk egyezni bátyámmal és nővéremmel.
Eltelt 2 hét és én úgy döntöttem, hogy puccba vágom ezt a helyet. Soha nem volt arra pénz, hogy bármit felújítsanak szüleim, hisz a hiteltörlesztők, a telekmegvétel, a gépek és az 50 milliós árukészlet-felhalmozás 25 év alatt épp elég volt, amellett, hogy mennyi kár érte közben a céget.
2018-ban viszont elkezdett felélénkülni a piac nagyon és 2018-ra már minden tartozást rendeztünk. Elkezdtem a telep felújítást. Beköltöztem a telepre, először lakókocsiba egy évre, majd szép lassan felépítettem az iroda épület hátuljába egy kis lakást. Imádtam a felújítás első két évét. Túlzás nélkül minden nap, minden este és minden hétvégén csináltam – csináltuk és hatalmas tapasztalás volt. Egészen elképesztő, hogy mire képes az ember, ha elszánt. Aztán az elmúlt 2020-2024 között már szakemberektől is kértem segítséget, mert már nagyon sok volt minden nap – minden hétvégén csinálni, de végülis majdnem minden munkához, ami itt készült, volt közöm.
Lényegében le lett bontva nagyrészt kézzel, de a végén géppel 600 m2 romos épület, víznyelőket építettünk a föld alatt, lebetonoztunk és aszfaltoztunk 1600 m2-t, a 300m2-es irodaépület összes falát fémlemezről ytongfalra cseréltük, beszigeteltük az épületet, és mindent kicseréltünk benne, vízcsövek vezetékek, válaszfalak stb. Az összes fémszerkezetet 700 m2-en lecsiszoltuk és megjavítottuk, lefestettük ecsettel! Új lett a kapu és a kerítés körben 130 méteren. Építettünk napelemtárolót, és szaldó rendszerben vagyunk 2030-ig; illetve gép garázst 100m2-en. Rengeteg állványt építettünk, föld alatti vezetékrendszereket hoztunk létre, és kamerarendszert telepítettünk. Egy teljes értékű lakást építettünk fel az irodaépület hátuljában, illetve egy közösségi teret építettünk öltözőkkel a dolgozóknak, és egy új irodát is létrehoztunk 95m2-en. Létrehoztunk egy komoly 100m2-es lakatosműhelyet, és rengeteg olyan állagmegóvási munkát megcsináltunk, amire nem volt idő és pénz 25 év alatt.
Amire a legbüszkébb vagyok, hogy eközben a gáz és olajkazánokat kidobtam, és minden elektromos többek közt a fűtés is; majdnem annyit termelnek a napelemek, mint amennyit használunk, így rezsi válság közepén mi a szolgáltatónak havi 4000 forintot fizettünk, mint összrezsi.
A leghosszabbtávú beruházás, hogy császárfákat telepítettem a telepen, hogy Csanád fiam már árnyékban dolgozhasson. 😊
Köszönöm érdeklődését a cégünk iránt, várjuk szeretettel vásárlóink között.
